A bohóchalakról »

A korallsügérek közé tartozó Amphiprion ocellaris-ról (magyarul  közönséges bohóchal) már a 19.század első felében készült leírás, régóta ismert és mindmáig közkedvelt hal. A testet három függőleges fehér sáv mintázza. A középső sáv közepe előre öblösödik, az úszók feketével szegettek.
Természetes előfordulás

Halásszák Thaiföldön, Indiában, Malajziában, Ausztráliában, Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Japánban, a Maldív-szigeteken, Sri Lanka partjainál, de a Vörös-tengeren is.

Táplálkozás

A bohóchal a tápláló húsos eleséget és a fagyasztott termékeket is megeszi, de az etetésnél ügyeljük rá, elég agresszívan táplálkozik: a nála bambább halak elől meg is eheti az eleséget.

Szaporodás

A nőstény mindig nagyobb mint a hím, a pár az akváriumban mindig szorosan együtt van. Ikráit sima felületre rakja, ott védi az akvárium lakóitól. Az ikrák 6-11 nap között kelnek ki, de ez függ a hőmérséklettől. A kikelt ivadékokat el kell különíteni. Apró tengeri rákokkal lehet etetni.
Érdekesség

Érdekes a bohóchal azon képessége, hogy

    * meg tudja változni a nemét.

Az ivadékok mind hímek, csak szükség szerint válik idővel egyik vagy másik nősténnyé.

Ha csapatban élnek, akkor mindig csak egy nőstény van, ez általában a legnagyobbra nőtt, legagresszívebb példány. Ha a nőstény elpusztul, akkor az egyik hím nemet vált. Ez azt az előnyt jelenti a bohóchalak számára, hogy nem kell elhagyniuk az anemonájuk védelmét még a párkeresés miatt sem.